Muzslyának szüksége lenne egy tájházra értékeik megőrzése céljából

Egy nyugalmazott szobafestő gondolatai hagyományainkról
A vendéglátónkkal először is kint az Ispánovity tanyáján ismerkedtünk meg, majd a későbbi idők folyamán többször is találkoztunk, többek között, mint az Első világháborúra emlékére megrendezett kiállításon a muzslyai Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület nagytermében is, amelyre megint csak elhozta gazdag gyűjteményét mely ránk marat a múltból. Előzetes megbeszélés alapján kerestem fel a minap családi házában.
Borbély Mihály 1965 óta gyűjtögeti a régi tárgyakat ily módon igyekszik megmenteni a őseink ránk maradt örökségét.
Manapság sokat emlegetjük a hagyományápolást, – vallja Mihály. Tisztelet azoknak a személyeknek akik igyekeznek a Hagyományápoló Egyesületekben megörökíteni a múltat. Ezek egyike a téli találkozó, ahol a régi disznótori szokásokat mutatják be a Petőfi Művelődési Egyesületben. Ezen események közé sorolható még a Pásztor nap is. Ezen rendezvények látogatottságát érdemes lenne bővíteni, hogy ne csak a helybeli és közvetlen környékbeli lakosság vegyen részt, hanem idegenforgalmi jelentőséggel kellene bírniuk. Ezen rendezvények lebonyolításához egy tájház alkalmasabb lenne, mint a meglévő művelődési egyesület székháza. Véleményem szerint, amelyet mások is osztanak hiányzik egy tájház, hiányzik az ilyen jellegű események lebonyolításához. Rá szeretnék mutatni, hogy tájházra és nem múzeumra van szükségünk. Egy tájházban megőrizhetjük, minden kincset, azon tájról, ahol születtünk, felnevelkedtünk ahol őseink élték mindennapjaikat. Az én gyűjteményem is jobb helyen lenne ott, mint házam szobáimban, ahol rajtam és családtagjaimon kívül kevesen látják.
Précz István

FacebookTwitter