Látogatóban a muzslyai Mári Istvánnál egy igen régi és ritka mesterség művelőjénél

Bőrnek mestere, pásztorművészet alkotója

A nemrégiben kerestük fel Muzslyán Mári Istvánt a hagyományőrző egyesület köreiben tevékenykedő Pista bácsit. Ő már régen átlépte a 65. életévét, így rá is vonatkozik az idős személyeket érintő kijárási tilalom.
– Igyekszem elfoglalni magamat, hasznossá tenni a magányt – vallja Pista bácsi. Kétkezi munkás családban születtem, és így is éltem életemet. Megértem a 87 életévemet, a feleségem egy évvel idősebb, nem gondoltam, hogy öreg napjaimra egyedül maradok, ugyanis a feleségem pár hónapja a városban működő magán idősek otthonának a lakója. Hozzám háromszor hetente Sablik Vera jön, aki föltakarít, valamint elvégzi a beszerzést, tekintettel, hogy ezt most az intézkedések miatt, nem tudom egyedül elvégezni. Főtételt, viszont mindennap a helybeli étteremből hoznak a számomra.
Már gyermekkoromban megismerkedtem az ostorral. Akkoriban Lázárföld (Lazarvo) és Katalinfalva (Ravni Topolovac) között egy tanyán éltünk. Mi, gyerekek kora tavasztól késő őszig mindig valami feladattal voltunk megbízva, hol a libákra, hol a szarvasmarhákra, vagy éppen a sertésekre kellett vigyáznunk, így ostor vagy karikás-ostor (kancsika) nélkül el sem tudtuk képzelni napjainkat.


Amikor Muzslyára költöztünk, akkor már a katonaságot is leszolgáltam, és a cukorgyárban kaptam munkát. Itt fizikai munkát végeztem.
Egy napon úgy döntöttem, hogy Németországba költözöm és, ott folytatom a munkát, amikor betöltöttem a hatvanadik életévemet nyugdíjba vonultam és haza jöttem. Ekkor kezdtem el hobbiból a kancsika készítését.
Azért döntöttem a bőr mellett, mivel amikor nyáron, ha nem is esik sűrűn eső a reggelek mégis nedvesek, a legelőkön a fű harmatos, és a kenderkötélből készült kancsika gyorsan átázik, de a marhabőrből készült nem nedvesedik át, és könnyebb vele bánni. A kötélből készült kancsikát a kötélverők készítették kenderből. Ma már kendert sem lehet találni, pedig valamikor minden földműves földjén megtalálható volt, tekintettel, hogy belőle készültek a zsákok melyre igen nagy szükség volt minden paraszt udvarban különösen nyáron cséplés idején. Kenderből készült a goromba ruházat is. Kihal ez a szakma is mára. A bőrt még valami módon be lehet szerezni. Korábban a szép díszes kancsikákat a szíj gyártok készítették főleg Nagybecskereken, de a kanászok is késztették a legelőn amíg a tehéncsorda legelt ők elvégezték ezt a munkát. Fontak 6-8 esetleg 12 ágból is a legszebb azonban, amit ma is készítek a kígyóháti kockás, vagy a rozmaring-fonású. A kancsika végére kerül a csapó, korábban lószőrből de manapság kenderből készül. A kancsika nyele főleg cseresznye-, megy- esetleg akácfából készült, 35-40 cm hosszú főleg henger de lehet hasáb alakú is. Az egyik vége vastagabb ott ahol a kanász fogja a kancsikát, a felső vége vékonyabb ide kerül vaskarikával felkötve a megfont ostor, vagyis a kancsika. A nyelére megint csak maga a kanász ízlése szerinti díszítés kerül. A díszítmények között gyakran fémből készült állat alakzatok, virág motívumok, vagy templomok találhatók-ismerteti Pista bácsi a kancsika készítés fortélyait.
Kép és szöveg Precz István