MUZSLYÁN A RÉMUSZ HAGYOMÁNYÁPOLÓ EGYESÜLET SZERVEZÉSÉBEN

Szent Iván-napi ünnepséget szerveztek a nyári napfordulón

muzslyán a RÉMUSZ Hagyományápoló Egyesület szervezésében, a hagyományok ápolása céljából ünnepelték meg Szent Iván, a nyári napforduló napját. A keresztény világ ezen a napon Keresztelő Szent Jánosra emlékeznek. Jézus keresztelőjének az emléknapjára Felejthetetlen szép ünnepnapot szervesztek. Tizenégy bográcsban főt a körömpörkölt. Az ünnepség részvevői között voltak a helybeli nyugdíjasegyesület, az Önkéntes Tűzoltó Egyesület, a VMSZ tagjai, a helybelieken kívül vendégek érkeztek Szentmihályrol és Titelről.
E napot Virágos Szent János, valamint a Búzavágó Szent János napjaként is ünnepeljük. Őseink úgy tartották, hogy Szent Péter és Pál napja mely megint csak közel esik Búzavágó Szent János napjához, ezt a két napot tartották az aratás jelképes kezdetének. Amennyiben Péter Pál napján nem kezdték meg az aratást, akkor Sarlós Boldogasszony vagy Búzavágó Szent János napjára meg kellett kezdeni a kenyérgabona betakarítását. Szent Iván napja egyben a nyári napforduló napja is, melyet már a kereszténység előtti időkben is megünnepeltek.


A keresztény világban a nyári napfordulókor tűzgyújtásra kerül sor, sajnos ebben az évben a tűzgyújtás elmaradt, tekintettel, hogy az esti órákban nagy vihar csapott le a Muzslya és Nagybecskerek környékére. Ilyen erős viharra még a legidősebb lakosok sem emlékeztek. A meggyújtott Szent Iváni tűz a napforduló fényének jelképe. A tűzgyújtást külön Szent Iváni énekek éneklésével ünneplik, a tűzhöz számos hiedelmek fűződnek. Korábban úgy tartották, hogy e tűz megvédi az embert számos betegségtől különösen a pestistől, a természetet pedig a jégveréstől. Az ünnep estéjén a mezőn termet virágokból virágkoszorút készítenek, ezeket pedig a házra akasztják amely a hiedelem szerint a tűzvész ellen véd.
Miért Iván , ha János ?
A délszláv nyelvben az Ivan és a Jovan is megfelel a Virágos János névnek. Igy a keresztény egyház Keresztelő Szent Jánost tette a napforduló védőszentjévé.
Kép és szöveg – Précz István