Részletek ft. Bővíz lászló előadásából

Az emberi lélek nem ismeri a kort

Mons. Fiser János a padéi Havas Boldogasszony katolikus templom plébánosa, hívta és kérte a híveket, hogy jöjjenek az idősek harmadik találkozójára, amelyet június 30-án szerveznek a padéi Havas Boldogasszony Kolping család székházában.
Nagy örömmel mondta, hogy már előadót is talált erre az alkalomra ft. Bővíz László atya személyében.Bővíz László atya szociálgerontológus is, a nagykikindai Misericordia Idősek Otthonának igazgatója.
Hatvannégyen vettünk részt a találkozón. Vasárnap 15 óra, az utcán forró meleg, míg a Kolping terem kellemes hűvösében Anna köszöntője után Bővíz atya megkezdi előadását Aktív időskor és a társadalom címmel.
Bevezetőjében beszélt, az idősödő társadalom jól ismert folyamatáról, az átlag életkor kitolódásáról, amely a nőknél ma már 74 év, a férfiaknál kicsivel kevesebb. Ez az orvostudomány fejletségének is köszönhető. Azonban attól eltekintve, hogy egyre tovább élnek az emberek, nem biztos, hogy az utolsó időskori éveket minőségesen élik is le.
Jó kedvvel, egészségben, boldogságban lenne a mérce felső foka. Ilyen persze nincs, vagy nagyon ritka eset.
Valamikor az időseket megbecsülték, mint a velük élő tudás kincsestárát, míg ma, amikor megváltozott a világ, a tudást nem az idősek birtokolják, hanem a technika, az internet, számítógép, amihez viszont már az idősek nem értenek.
Sajnos Szerbiában, a mai napig nincs semmiféle stratégia, amely az idősek aktivitásának és függetlenségének az elmozdítását szolgálná. Pedig ez az az ország, amelyet legtöbb fiatal hagyott el, akik elvándoroltak külföldre, itt hagyva az időseket, akikkel a szerb állam nagyon nehezen tud mit csinálni.
Az atya továbbá elmondta, hogy a mindennapjainkban az időskor problémájának megoldása csak az lehet, ha kéz kezet fog: egy idős és egy fiatal, közösen összefogunk és közösen teszünk is valamit.
Többféle szempontból lehet megközelíteni az öregséget. Az Egészségügyi Világszervezet egy táblázatot-skálát állított fel, amely alapján mindenki besorolhatja magát az élet kora alapján, hogy melyik kategóriában tartozik.
50-59 év: áthajlás kora; 60-74 év: idősödés kora; 75-89 év: időskor; 90-99 év: aggkor; 100 év felett: matuzsálemi kor.
A másik megközelítés a biológia kritériumok alapján történő megközelítés, vagyis az egészség alapján. Ahogyan a keresztlevelünk mindjobban sárgul, úgy fizikai, szellemi és társadalmi teljesítményünk is csökken.
Fontos az a tényező is, hogy az egyes ember hogyan éli meg az életkorát. Mert van, akinek a keresztlevele igen sárga, de ő még nem érzi magát annyi évesnek.
A szociológiai megközelítés: amikor az ember nyugdíjas lesz, megszűnik a munkahelye, ezzel vesztesnek érzi magát, hirtelen nem tud mit kezdeni azzal az idővel, amit a munkahelyen munkával töltött el.
Tudatosan mindig aktívan tevékenykedjünk azon, hogy biztosítsuk magunknak a minőséges életet az idős korban is. Tudatosan kell tenni valamit az egészségünkért is, és ami fontos, hogy időben elkezdjük. Nehéz azt pontosan meghatározni, hogy mi is vezet a boldog, sikeres időskorhoz, de hozzájárulhat például a higgadtság erénye, a szeretet képességének kiterjesztése, a tolerancia, az önzetlenség, de még a humorérzék is.
Az előadás befejeztével úgy gondolom, hogy rögvest lelkünkbe véste Bővíz atya, és magunkkal vihettük a következőket:
Nem kell félni az öregségtől. Mindenki őrizze meg jó kedélyét és jó humorát. Sohase adjuk át magunkat a „jól megérdemelt nyugdíjnak”, hanem gondoskodjunk arról, hogy a kor legvégső határáig legyen valami elfoglaltságunk. Fontos, hogy ne feledkezzünk meg arról, amit nem használunk, az visszafejlődik, „berozsdásodik”. Használni kell tehát a testet, s az értelmet, lelket is. Hiszen, amit használunk, az kopik is, de ennek hatása még mindig kisebb, mint ha nem használunk valamit. Mindenki tehát saját sikerének kovácsa, saját életminőségét önmaga képes a legjobban befolyásolni.
Nagybecskereki Egyházmegyei Sajtóiroda